15.Rész

Kate szemszöge

Reggel a napfény sugarai ébresztettek,simogatták az arcomat.Nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem,hunyorítva néztem ki az ablakon.Csodálatosan sütött a nap.Nyújtózkodtam egy nagyot hogy a zsibbadt végtagjaim feléledjenek majd kisétáltam a fürdőbe és kulcsra zártam hogy még véletlenül se zavarjon senki.

Most egy kis nyugalomra volt szükségem,főleg a tegnap éjszaka után,ahogy láttam Justint vérszomjasan.Elég rémisztő volt.Jó,lehet hogy nem kéne több távolság szünet mentes nap mert még a végén le csapja valami cicababa a kezemről és azt nagyon nem szeretném.Ez a srác egy fél isten,ő a mindenem.Ha megtudnák a rajongói hogy vámpír,akkor még jobban tapadnának rá,szinte mint a piócák olyanok lennének.

Jég hideg vízzel le öblítettem az arcom majd fogat mostam és a zuhany alá álltam.Most nagyon jól esett a hűsítő zuhany,így legalább kitisztul a fejem és estére döntést tudok hozni Jussal kapcsolatban.Szárazra töröltem magam és magam köré tekerve a törölközőt,kisurrantam a szobámba és a szekrény elé álltam.

Hosszas tanakodás után a döntésem egy virágos mini ruhára esett.Belebújtam topánkámba és lefele ballagtam a konyhába.Ám mikor a nappaliba értem,amit ott láttam,arcon csapott.Step vissza jött és Justinnal beszélgettek és nevetgéltek.Hát persze,Justinnak csak is a karcsú lányok jönnek be és ha egy kiló smink van az arcukon.Nem nagyon izgat a dolog,kicsit szíven gázolt az eset de nem fogok ettől a padlóra kerülni.Vettem egy nagy levegőt és odasétáltam a kanapéhoz.

-Sziasztok.-köszöntem nekik,de mintha a falhoz beszéltem volna,elengedték a fülük mellett.

A szemembe könnyek gyűltek de vissza tartottam a sírást.Nem sírhatok,főleg nem Step előtt.Nem engedhetem neki hogy Ő nyerjen.Hát mivel nem vettek észre,úgy döntöttem hogy át megyek a konyhába és lámlám anyu és apu ott voltak,csókolóztak de nem akárhogy.

-Khm.-megköszörültem a torkom,hogy hagyják abba.És hál istennek azonnal elváltak ajkaik.

-Őő..szia kicsim hát te?-dadogott apu egy sort.

Jé zavarban van a saját lánya előtt?!Nem gondoltam volna hogy zavarba hozom ennyivel.

-Én jöttem egy kis csokis műzlit enni reggelire.-válaszoltam kérdésére.

Le kell adnom pár fölösleget,hisz én is olyan karcsú szeretnék lenni mint Stephanie.

-Oké.-mondta még mindig vörös fejjel apa.

-Ja és itt van Step.-mikor ezt kimondtam,anya szélsebesen szaladt a nappali felé,apa pedig utána.

Én meg csak tátott szájjal bámultam utánuk.

-Hát itt van az én gyönyörű szépséges lányom.-hallottam anya visítását.

Ez könnyeket csalt a szemebe,de ezúttal nem állítottam meg őket.Úgy gondoltam kiadom magamból hisz nem lát senki.Miután kisírtam magam,már a műzli se kellett.Elindultam felfele,de Justinék már nem voltak a nappaliban.Kinéztem az ablakon és a parton ölelgették egymást meg Justin felkapta Stephaniet és megpörgette.

Justin and Stephanie  (<---erre katt)

Ezzel nagyon rosszul esett,így inkább bementem a szobába.De ott sem maradtam sokáig mert unatkoztam.Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.Már fél órája nézhettem a tv-t mikor Jazzy és Jaxon futottak le a partra,engem észre se véve.

-Hát jó.-mondtam magamban.

Elindultam az ajtó felé és becsuktam magam után.Már órák óta sétálhattam mikor elértem ahhoz a zsákutcához ahol Justin tegnap este elhozott.Beljebb léptem talán 3 lépéssel,körülnéztem majd tovább akartam menni mert túl félelmetesnek találtam a helyet.

-Ni csak egy hölgy.-szólalt meg mögülem valaki.Ijedten megfordultam.

-Egyedül mit keresel erre?Hmm?-szólalt meg a másik.

Az egyiket felismertem.Azt támadta meg Justin tegnap.

-Hagyjanak békén.-mondtam és ellöktem magam elől őket és indultam volna el de az egyik a kezem után kapott.

-A-a,nem mész te sehova sem.-mondta a másik.

-Nee,hagyjanak.-kiabáltam meg sikítottam.

-Kussolsz ribanc.Erre senki sem jár ilyenkor már.Nem fog meghallani még a kutya sem.

Majd letettek a mocskos takarójukra a földön.Letépte rólam a ruhát az egyik,miközben a másik lefogott hogy ne tudjak elmenekülni.Majd aki levetkőztetett,saját magáról is levette a nadrágot és tövig belém hatolt.Sikítottam a fájdalomtól.Arcomat beterítették a könnyek,de ez a 2 szemétláda élvezte.Majd cseréltek és a másik is megerőszakolt ugyanolyan vadul és erőteljesen.

Mikor már azt hittem hogy végeztek,akkor megszólalt az egyik.

-Még nincs ám vége kislány.Amiért nem élvezted,verés jár.

Majd elkezdtek verni az övükkel ami a nadrágjukban volt.Többször fel is pofoztak.Majd elvittek onnan kicsit messzebb és egy padra fektettek.Szájon csókoltak mindketten majd vigyorogva elmentek.Minden egyes végtagom fájt a veréstől.Még csak suttogni sem volt erőm.Mozdulni sem bírtam.Már az ájulás közelében voltam,mikor egy srácot pillantottam meg aki odafutott hozzám.

-Hé hé mi történt?Tarts ki beviszlek a kórházba..-hallottam hangját majd sötétség lett és csend.

*2 óra múlva a kórházban*

Lassan kinyitottam szemeimet és egy tiszta világos környezetben találtam magam.Persze csak a lámpa miatt volt világos.Már nem fájtak úgy a testem részei.Elfordítottam a fejem és észrevettem egy köpenyben lévő orvost.

-Üdvözlöm.A nevem Ryan Gold.-mondta kedvesen.

-Mi történt?Hogy kerültem ide?-kérdeztem rekedten.

-Egy srác hozott be.A parkban talált egy padon,összeverve és megerőszakolva.Legalábbis ezt állapítottuk meg.

-Igen,emlékszem...

-Hogy hívnak?

-A nevem Kate Braun.Felhívnák apámat?

-Persze,csak írd le a számát erre a cetlire és a nevét.-nyújtott oda egy cetlit és egy tollat.

-Tessék.-írtam rá nagy nehezen a dolgokat a papírra és adtam vissza a dokinak.

-Köszönöm.Amint elérjük apukádat,azonnal értesítünk.

-Jó,köszönöm.

Majd kiment.Pár perc múlva kopogtak az ajtón.

-Igen?-szóltam ki amennyire a hangom engedte.

-Bemehetek?Én találtalak meg a parkban.

-Gyere.

Majd belépett egy Justinnal egykorú srác és becsukta az ajtót majd leült az ágyam melletti székre.

-Köszönöm hogy megmentetted az életemet.-mondtam neki.

-Ugyan.Amúgy a nevem Christian Beadles,de hívj csak Chrisnek.-mondta mosolyogva.Ismerős volt.

-Az én nevem Kate Braun.-mosolyogtam vissza rá.

-Scooter lánya?-nézett rám csodálkozva.

-Igen,miért?

-Justin rengeteget mesélt már rólad.Akárhányszor találkoztunk mindig szóba hozott.

-Tudtam hogy ismerős vagy valahonnan.

-Ennyire látszik hogy Justinnal haverok vagyunk?-nézett magán végig majd vissza rám.

-Enyhén szólva.-mondtam mosolyogva.Majd sms-e jött.

-Bocsi,de mennem kell.Majd még beszélünk.Szia.

-Oké,szia.köszöntem el tőle majd elhagyta a szobámat.

Ekkor a doki lépett be az ajtón.

-Elértük az apját és nemsokára itt lesznek.

-Itt leszNEK?.-hangsúlyoztam ki.

-Igen.Az apukája és a barátja.

-Mármint az én barátom?-néztem rá csodálkozva.

-Igen.Most mennem kell.-majd ki is viharzott.

Justin azt mondta volna hogy a barátom,mert csak családtagok jöhetnek be?Hisz neki ott van Step.Ezen agyalva nyomott el az álom.