17.Rész

Kate szemszöge

Még beszélgettünk egy kicsit majd mondtam neki hogy menjen haza aludni kicsit mert eléggé fáradtnak tűnik.Úgy is tett.Máskor sose hallgat rám.Én is kicsit álmos voltam így próbáltam elaludni.Már fél álomba voltam mikor valaki halkan bejött.Ijedten nyitottam ki szemeimet és Step-et láttam meg.Na ez mit akar...?

-Szia.-köszönt félénken és halkan.

-Szia.-köszöntem flegmán.

-Szeretnék bocsánatot kérni és sajnálom hogy ez történt veled.Ha tehetném visszapörgetném az időt hogy jobbá tegyem a dolgokat.

-Semmi baj.Elvégre nem a te hibád.Én voltam a hülye hogy elmentem otthonról.

Majd szorosan megöleltük egymást,ami jól esett.

-Nekem tovább kell utaznom Párizsba,mert egy divatbemutatón veszek részt.Így legalább nyugodt lelkiismerettel vehetek ott részt.És megígérem hogy nem veszem el tőled Justint mert tudom hogy ő nem engem szeret.Mennem kell.-adott még egy ölelést és elindult az ajtó felé.

-Step.-állítottam meg.Megállt.-Köszönöm.

-Nincs mit.Szia.-köszönt el.

-Szia.

Majd elment.Jól esett tőle hogy bocsánatot kért.Már nem haragudtam rá annyira.Behozták a vacsorát ami szörnyű volt.Végülis mit várok egy kórházi kajától.Nagy nehezen magamba tömtem majd a telefonom után nyúltam.Kicsit felnéztem twitterre meg facebookra de semmi különös nem volt.Visszaírtam akik írtak aztán leléptem.Este már fáradt voltam így hamar el is aludtam.

Majd az éjjel kellős közepén arra riadtam fel hogy valaki kinyitja az ablakot és bemászik.

-Ki a fene vagy?-keltem fel ijedten.

De amint közelebb jött és megölelt,megismertem az illatából.Mi a fenét keres itt az éjjel közepén?

-Css,nyugi én vagyok az.-suttogta miután leült mellém.

-Mit keresel itt ilyenkor?-néztem rá és feljebb ültem.

-Nem bírtam ki nélküled hogy ne lássalak.-mondta mosolyogva.

-Édes vagy.-mosolyogtam én is.-Volt bent Step képzeld.

-Tényleg?És mit akart?

-Bocsánatot kért és megígérte hogy nem vesz el téged tőlem mert tudja hogy nem az eseted.

-Ohh,felfogta?!

-Hé ne legyél ilyen vele.Nekem jól esett hogy ezt mondja és már nem is haragszom rá.

-Jólvan jólvan értem értem.És te hogy vagy?

-Javulgatok.Otthon mi a helyzet?Kicsik hogy vannak?

-Jól érzik magukat.És hiányolnak téged.

-Ohh egyem meg őket.Remélem nemsokára kiengednek.

-Én is.Mert már nekem is hiányzol otthonról.-biggyesztette le ajkait.

-Tényleg?-néztem fülig elpirulva.

Nem válaszolt csak felállt és leült mellém az ágyra.Vészesen közel volt az ajka az enyémhez.

-Tényleg.-adott választ a kérdésemre a számba suttogva.

Én csak elmosolyodtam,majd ő is követett.Lassan rásimított arcomra és megcsókolt.Csókja édes volt és kényeztető aminek nem tudtam ellenállni.Már percek óta csókolóztunk,amikor hirtelen bevillant az a szörnyű éjszaka mikor az a 2 alak letámadott.Minden érintésüket éreztem és ellöktem magamtól Justint,aki először nem értette hogy miért tettem.

-Sajnálom..-mondtam remegő hangon és a könnyek ismét előjöttek.

-Semmi baj,megértelek.Gyere ide.-mondta és befeküdt a takaró alá,szorosan mellém és ráfektetett a mellkasára.

-Köszönöm.-semmi mást nem tudok ma mondani.Csak mindenkinek köszönetet mondok.

Ő válaszként csak adott egy puszit a fejem búbjára és simogatni kezdte a hátamat nyugtatásképpen.Ami tényleg megnyugtatott,majd halkan elkezdte énekelni a Be Alright-ot.Aminek hatására szépen lassan elaludtam.