12.Rész

Justin szemszöge

-Kate én v....vámpír vagyok!-mikor ezt kimondtam,nagy kerek szemmel meredt rám és hátrálni kezdett.

Istenem én nem akarom bántani ezt a szépséget hisz ha bántottam volna,akkor már 5 perccel ezelőtt kiszívhattam volna a vérét..de nem tettem mert szeretem.

-És mióta vagy vámpír?-zökkentett ki gondolkodásomból gyönyörű lágy hangja.

Le akartam ülni az ágy szélére,de nem engedte..félt tőlem.Végülis melyik ember nem fél a vámpíroktól?!Így inkább állva maradtam.

-2010 óta.Az egyik koncertem után egyedül maradtam a backstage-ben a OLLG-el és akkor még nem volt Selena.Egy kicsit forró lett a hangulat.Annyira szép lány volt,de a szeme az elbűvölt.Először csókcsatát vívtunk és be kell valljam tetszett a játéka,s én a hülye fejemmel belementem.A felsőmtől megszabadított majd forró csókunk után a nyakamat vette célba és mikor már észbe kaptam,túl késő volt.Megéreztem penge éles fogait.Csípőjébe markoltam a fájdalom miatt.Nem tudom szavakba önteni mennyire fájt.-Kate arcán láttam a meglepődöttséget de egyben félelmet is láttam a szemeiben.

Folytatni akartam de megállított.

-Elég!Hagyd abba!-kiabálta és könnyek gyűltek szemeibe.

Odaültem hozzá és szorosan magamhoz húztam.Olyan finom édeskés illata van.A vanília és a méz keveréke.A véréről meg ne is beszéljünk.Nagy a kísértés hogy ami a csuklójára ragadt azt le ne nyaljam.Egyre szorosabban szorítottam magamhoz és mélyet szippantottam illatából.Egy kicsit megingott és felszisszent,biztosan a csuklója miatt.Elengedtem és szemét kerestem de kerülte pillantásom.

-Kate,kérlek nézz rám.-suttogtam.

Még vártatott egy kicsit majd nagy nehezen rám szegezte tekintetét és mélyen a szemembe nézett.Láttam szemeiben a csodálkozást,szeretetet amit irántam érez és ez mosolyra késztetett.Istenem annyira szép.Ahhoz hogy megbízzon bennem és ne féljen tőlem,ezt meg kell tennem.Csak is az ő érdekében cselekszem hogy ne taszítson el magától.Lassan megfogtam jobb kezét,felfelé kezdtem húzni a köntös ujját mire felszisszent.

-Ju...Justin mit csinálsz?-kérdezte.

Én csak tovább húztam a köntöst.Anyaga puha selyem volt és a csuklóján ott volt a maradék vér ami rászáradt.

-Bízz bennem Kate.

És meg nem várva válaszát,a bőrére tapasztottam hideg nyelvemet és nyalni kezdtem róla a vért.Olyan jól esett.Rég ízleltem már ember vért,de az ő vére kincset ért és erőt adott nekem.Hallottam hogy Kate levegője egyre szaporább lesz.Egyszer-kétszer felnyögött ha elszaladt velem a ló,de az isten szerelmére megbolondít a vére.

Az utolsó csepp vért is lenyaltam a csuklójáról majd vettem egy mély levegőt hogy kitisztuljon az agyam,majd Kate szemeibe néztem.Tátott szájjal bámult rám majd kihúzta csuklóját a kezemből és felállt az ágyról.

-Justin most hagy magamra kérlek.

-De Kate én nem akarta....

-Menj el Justin vagy sikítok.Csak egy kis időre kerüljük egymást.

A szívem összeszorult ettől a mondattól de hát ha ezt akarja akkor legyen így.Kicsit sem fog hiányozni,elmegyek kiveszek egy hotelszobát jó messze tőle aztán majd meglátjuk hogy ki fogja előbb keresni a másikat.Bólintottam majd sarkon fordultam és elhagytam a szobát.

-A kurva életbe.!-csaptam be magam után a szobám ajtaját.

Még dühöngtem egy kicsit majd fogtam a telefonom,kocsikulcsom és elindultam a bejárat felé.Majd anya megállított.

-Héhé kicsim hová mész ilyen későn?-simított anya a hátamra.

-Mindegy csak el innen.-mondtam mérgesen.

-De mégis miért?És mennyi időre?-aggódott.

-Holnap jövök.-adtam puszit arcára és már kint is voltam a kocsiban.

Csak ültem a kormány mögött és mérgesen markolásztam.Rohadt mérges voltam magamra amiért nem tudtam magam tartóztatni.Kiszálltam a kocsiból és gyalogolni kezdtem.Már azt se tudtam hova akarok menni csak mentem.Valami elhagyatott zsákutcába fordultam be és 2 csávóval találtam szembe magam.

-Na némáá' a nagy Justin Bieber itt a hajléktalanok területén egyedül.-mondta az egyik a haverjának.

-Jaa.Ugye tudod hogy itt már nincs aki megvédjen és ketten vagyunk ellened?-kérdezte és az arcomba röhögtek.

-Tényleg?-néztem rájuk.

Így is iszonyat dühös de ez végképp betette a biztosítékot.Akaratlanul is előjött a vámpír énem és az egyiket lelöktem a földre.A másikat pedig neki a falnak és behúztam neki egyet.Majd aki a földön volt az el is menekült.

-Na mi van csak ennyit tudsz kis köcsög?-szólalt meg az akinek behúztam.

Ezzel még jobban felhúzott és egy újabb monoklit kapott.De neki ennyi se volt elég.Neki nyomtam a falnak és letámadtam a nyakát.Másodpercek alatt a számban érezhettem a vérét.Miután jól laktam,eltávolodtam tőle és hátrálni kezdtem.Rémültem rám nézett majd elfutott.Letöröltem számat majd kijöttem a zsákutcából.

Éppen egy kirakat előtt haladtam el,belenéztem az ablak üvegbe és láttam a szemeimet.Szinte csillogtak ami általában akkor szokott bekövetkezni mikor ember vért ittam.Megálltam és csak ekkor jöttem rá hogy mit tettem.El kezdtem vissza szaladni a házhoz és halkan benyitottam majd be is zártam az ajtót magam után.Belopakodtam a szobámba majd lefeküdtem az ágyamra.

Még mindig nem tudtam felfogni mit csináltam.Újra a Kate-es ügy forgott a fejemben és kicsordult egy két könnycsepp is.Letöröltem őket,elvégre nem sírhatok.Ő kérte hogy hagyjam békén,akkor megteszem neki.Holnaptól csak is a kicsikre és anyára összpontosítok.Persze köszönök Kate-nek meg ha kérdez valamit akkor válaszolok de távolság tartó leszek ahogy kérte.Miután ezt letisztáztam magamban,lefürödtem és lefeküdtem aludni.