30.Rész

Kate szemszöge

*pár hónap múlva*

Justinna azóta is együtt vagyunk és még mindig hatalmas köztünk a boldogság.Mindenki nagyon örült a hírnek mikor megtudták hogy együtt vagyunk.Azóta már egyértelmű hogy eljöttünk Hawaiiról és rengeteget vagyok Justinnál és sokkal kevesebbet otthon.

Éppen nála voltam,mert ő megbeszélésen van de mondta hogy siet.Nem tud róla de vettem egy terhességi tesztet mert az utóbbi jó pár napban furcsán éreztem magam.Megcsináltam és idegesen járkáltam fel-alá az időt nézve.Majd lejárt az idő,kezembe kaptam a tesztet.

Nem hittem a szememnek.Terhes vagyok.Itt növekszik a szerelmünk gyümölcse a hasamban.Elmondjam Justinnak vagy mi legyen?Ezen érlelődtem majd úgy döntöttem hogy amint hazaér,elmondom neki.Nagyon szereti a gyerekeket ahogy én is szóval örülni fog neki szerintem.Lementem a nappaliba és a kanapén ülve vártam Justint a hírrel.Majd komor arccal nyitott be és ült le mellém.

-Mi baj?-simítottam hátára.

-Szakítanunk kell.-mondta ki azt amit nem akartam hallani.

-Hogy..hogy mi?-néztem rá és potyogtak a könnyeim.-De mégis miért?Nem szeretsz már vagy mi?

-Világ körüli turnéra megyünk 2 nap múlva.És sokáig távol leszünk egymástól és félek hogy a távolság miatt nem bírná ki a kapcsolatunk.

Én nem szóltam semmit csak összeszedtem a cuccaimat amik Justinnál voltak és szó nélkül elindultam haza.Otthon felviharoztam  a szobámba,ledobtam az összes cuccot a kezemből,lefeküdtem az ágyra és sírni kezdtem.Összetörtem.Még mindig nem hittem el amit nemrég mondott.A turné miatt szakított velem?Elvesztettem önmagam,vele együtt.

*9 hónap múlva*

Már 8 hónapja annak hogy Justinnal vége.Nem sokkal a szakításunk után elköltöztem otthonról egy kisebb házba.Senki sem tud róla hogy terhes vagyok.Még apa se.Azt mondtam neki hogy azért költözök el mert már elég idős vagyok ahhoz hogy vigyázzak magamra.Meg persze ő ugye amúgy is turnén van Justinnal.Vagy volt már nem tudom.Azóta egyszer sem beszéltünk.Napokat,sőt heteket sírtam át miatta.Még most sem vagyok önmagam.Éppen a kórházban vagyok ugyanis nemsokára megszületik a kicsi.

*2-3 óra múlva*

Lassan kinyitottam szemeimet.Hosszú és fárasztó volt a szülés de megérte,mert egy gyönyörű kislánynak adtam életet.Itt van mellettem egy kiságyban és édesen alszik.Őt nézem és azon gondolkodok hogy vajon mi legyen a neve.

-Mondjuk legyen a neved..Stella..na tetszik?-kérdeztem tőle halkan miközben a kicsi kezét fogtam.

Erre ő kinyitotta nagy szemeit és rám mosolygott.

-Ezt igennek veszem.-mosolyogtam rá.

Kézbe vettem és megetettem.

*pár nap múlva otthon*

Mióta megvan a kicsi eléggé fáradt vagyok,persze elviselhetően.Ahhoz képest elég nyugodt,nem sír olyan sokszor.Fogalmam sincs hogy apa nélkül hogy nevelem fel,főleg hogy egyedül vagyok.És apának is el kéne mondanom mert előbb-utóbb rá fog jönni.Mivel Stella épp aludt,ezért felmentem twitterre körülnézni és egyből Justin tweetjén akadt meg a szemem.

Justin Bieber @justinbieber holnap irány Los Angeles #ILOVEMYFANS 

Még csak nem is hiányzom neki.Jellemző.És holnap jön ide.Mindegy úgysem tudja hogy hol lakom.Ahogy apa sem,hisz minek mondjam el neki ha turnén van?Nem lenne ideje meglátogatni.Viszont még pár cuccom apánál maradt,azokért holnap be kell ugranom.Úgyis délután érkeznek szóval holnap délelőtt a kicsivel átugrok.Arrébb tettem a gépet,lefeküdtem és a hasamra tettem Stellát és így aludtunk el.

Justin szemszöge

Miután leléptem twitterről,csak néztem ki a hotel szoba ablakán a nagy semmibe.Még mindig egyedül érzem magam.Azóta hogy szakítottam Kate-el,nem találom a helyem.Talán akkor érzem igazán jól magam ha a rajongóimnak énekelhetek.Ő biztosan boldogan éli az életét nélkülem.Már biztosan elfelejtett engem.Elkezdtem hallgatni a telefonomon a Nothing Like Us-t amit nem sokkal azután írtam hogy szakítottunk.

Nothing Like Us.! Hallgasd.!

Könnyezni kezdtem a végére.Teljesen üresnek éreztem magam.Elgondolkodtam,mit is tettem akkor.Vissza kell Őt szereznem.Szeretem.Még mindig.Holnap úgyis megyünk Los Angelesbe és ott is maradunk egy ideig.Bár Scooter mondta hogy Kate már nem lakik otthon,de ki tudja talán szerencsém lesz és hazaugrik valamiért és akkor én ott leszek és beszélni fogok vele.

Szükségem van rá mindennél jobban.És csak reménykedni tudok abban hogy neki is szüksége van rám.Ezen gondolkodva nyomott el az álom.